Aztán 5-6 szám lenyomása után váltás. Story of The Year. Hát. Hűha. Wow. Állati show-t nyomtak le. Összességében nem jöttek be a számaik, de minden elismerésem nekik. Korrekt volt, pörögtek, rendes koncert volt, semmi muszáj-érzés nem volt benne. Az énekes az egyik számnál leugrott a színpadról és felmászott a kordon tetejére (amiről tudni kell, hogy nemcsak kifelé, hanem befelé, a tömeg felé is volt pereme, a későbbiekben fontos leszXD) és onnan énekelt, meg mászkált. Kettőt se pislogtam és ott állt előttünk, Timi markolászta is a bokáját rendesenXD A jobb oldali gitáros meg kifejezetten eyecandy volt. :P Egy másik számnál szólt, hogy alkossunk kört. Nos, nem láttam hátra, valaki posztolhatna egy vidit a pogóról, de elképzelni is fáj, mi folyhatott ott. Sajnos itthon megnézve pár klipjüket, belehallgatva az ott lenyomott számok stúdióverzójába...hát...ég és föld...élőben kvajók voltak, a lemez felejtős részemről:S...Ha esetleg beléjük botlanék egy másik feszten, szó nélkül választanám az első sort megint:)

Ezek után kicsit hosszabb átállás kezdődött, felhúzták szépen a Sum41 hátteret, egyre nagyobb lett a tömegnyomor. Jah, és még Story of The Year alatt elkezdett esni az eső. Marhára élveztem...de szerencsére elállt a koncert közepefelé. Ámen. Szóval, a későn érkező elkötelezett Sum41 fanok mindenáron ki akartak túrni minket az első sorból, illetve megnövelni az első sor befogadókapacitását úgy a 3szorosára. A háttérzene elhalkulásakor már elég kényelmetlenül éreztem magam, a kordon peremének préselődve, ami csodás magasságomnak köszönhetően épp felső tüdőtájákon nyomott, de mint állat. Aztán elkezdődött a koncert. Tesóm kb 3-4 számot ismert szövegileg is, na azokat ordította is rendesen, az eredmény megcsodálható youtubeon:D Az én feladatom a fotózás és vidizés volt, amit becsülettel teljesítettem is, lett pár egész vállalható képem. A koncert közben ment rendesen a body surfing, a szekuriti naná hogy pont előttünk/rajtunk át szedték ki az emberkéket...Derick felhívott 4 embert a színpadra, akik az első eufóriahullám után eléggé gólyafos-a-levegőben effektust tanúsítva álldogáltak, nem tudtak mit kezdeni magukkal. Egyik csávó hazatelefonált valakinek a színpadról, haverok hagy sárguljanak:D Ezzel rövidre is zárnám, íme pár kép:

És igen. Végre. El sem hiszem még most sem, hogy ott voltunk. Lecserélték a Sum41 feliratot, és felkerült az AFI. Csillogós dobogók Hunternek, Daveynek és Jadenek. Crash dobszerkó hátra. Fények. Füstgép. Zene elhalkul. Mindenki sikít. Jade gitárt feltartva belekezd a Medicate elejébe. Azt hittem ezen a ponton meghalok. Kész, HIHETETLEN volt. Aztán berohant Davey, keresztbe a színpadon. Hunter és Adam is a helyén. És Medicate. Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem. Erre a percre vártam már mióta. És tökéletes volt. Minden. A banda előttem 2 méterrel, Davey a színpad szélén térdelt és két szám refrénjénél is felénk nézett *nyálas csöpögés #1*...A Medicate után Girls not grey...a torkom már alig bírta...Aztán a kövi nagy kussnál, mikor Daveyék is levegőt vettek, Timi akkorát beordít, hogy mindenki ránézettXD 'Davey, I love you!'...Az összes szekuriti meg a körülöttünk állók őt lestékXD...Epic moment. Bazzeg, hát egyszer élünk, azon a ponton mást már nem lehetett csinálni, kifejezésre kellett juttatni az érzelmeket:D Sajnos ezt nem örökítettem meg. Picsába.

Aztán állati gyorsan belekezdtek az On the Arrow-ba. Megszakadt a szívem *.*...Literally. Nem folytatom a setlist elemzését most, részletesen kifejtve, mert mindre azt tudnám mondani, hogy tökéletes volt. Ahogy kellett. Megérte minden várakozás, minden szenvedés kapunyitás előtt. Minden.

Timi majdnem elkpata Jade pengetőjét, de kiesett a kezéből, és a mellettünk levő olasz csajnak adta a szekuriti. Ott azt hittem felrobbanok, de aztán kárpótlást kaptunk mindenért. Ezerszereset. A koncertnek olyan gyorsan vége lett, hogy ááá. Nem dolgozta még fel az agyam, hogy ott pattogott előttem Hunter, és Jade, aki rezzenéstelen arccal, villámkezűen pengetett, meg Davey, aki akkorákat ugrott, hogy csk lestem. És pont ráláttam Adamra is Davey dobozkája mellett...Végigordítottam, énekeltem, sikítottam, ugráltam. Timi még durvább volt. A videókon amiket csináltunk az ő hangja hallatszik csak. Az olasz csaj videóin is csak tesómat hallani:D Meg a vegyes angol-magyar káromkodást.D:

129 képet készítettem a lélekjelenlétemnek köszönhetően, és a nagy számok törvénye alapján egy 60-70 vállalható is. Íme a very best of:

 A koncert után, mikor sajna kiderült, hogy a Silver and Cold és a 'Thank you Vienna' felkiáltás után nem lesz itt ráadás, hátramentünk a turnébuszokhoz, ahol már voltak vagy 40-50-en. Főként németek, de láttunk egy négyes magyar csoportot is, akik szintén Daveyékre vártak, de túl hamar leléptek. Szóval, ott vártunk...én kb semmire nem számítottam, látjuk majd a kipufogó füstjét, és kész, már ígyis kvajó nap volt, 120%, de nem, még nem volt vége...Először a Story of The Year énekese meg a banda jött ki, pakolni a minibuszba, na tesóm vitte a jegyeket az alkeszfilccel együtt (felkészültünk, Crash Love a táskában lapult), a csávó tökjó arc volt, dedikálta, másokkal közös képet is csinált. Szünet. Várunk. Fogy a tömeg. Kijön Derick (Sum41 énekese). Jegyek dedikálva, tesóm exének kedvencei, kép is kell. Oké. Derick szintén jóarc, kb akkora mint én magasságban, kb olyan fáradt is volt, mint énXD. Kép elkészül, én, mint fotós. Még mindig nem hisszük el h mindez megtörtént. És még marhára nem vagyunk a végén. Arra figyelek fel, hogy Timi majdnem letépi a barátjáról a pulcsit, és mint egy eszelős kiabálva suttog: AdamAdamAdam...Nyílik a hátsó ajtó, Adam kis cuki hátizsákban ballag kifelé, látszik rajta, hogy eléggé hulla, de nem szemét, enged mindent, tesóm elsőként aláíratja vele a Crash-t, megköszöni, aztán pár csaj beáll Adammel fotózkodni, tesóm meg én melléállunk és exbarát fotóz. Adam megkérdezi tesómtól, hogy a csajokkal vagyunk-e, tesóm füligérő vigyorral, 10 centivel a föld fölött válaszol, hogy nem. El sem hittük, hogy ott áll mellettünk Adam Carson. Annyira jófej, tök fáradt, de kint maradt és beszélgetett, fotózkodott, mosolygott. Áááá. Aztán mikor be akart menni a buszba, nem nyitották ki neki az ajtót, annyira édesen szerencsétlenkedett, poénból dörömbölt az ajtón, kinézett valaki, aztén visszacsukta az ajtót, Adam meg áll ott WTF fejjel, h most mi vanXD Végül bejutott:P

A tömeg egyre inkább oszlik, látjuk Zoe-t is, aki minden AFI koncerten ott van. Sárgulunk is rendesen. Gondolkozunk, vajon történik-e csoda, kijön e Davey és Hunter. Jade ugye nem kijárós típus...sajnos. És egyszercsak, 3 szekuritivel...kisétál Davey Havok és Hunter Burgan!!!...Azt hittem ott halok meg. Kész, ennyi volt, már hallucinálok. Davey fehér ingben, kabátban, kis rózsaszín macis oldaltáskával meg egy hátitáskával...és nagy ívben kikerül mindenkit, szekuriti csk mondja h no photo...Davey be a buszba...Annyira gyorsan történt minden...Gyökér exbarát nem vette észre, hgy ottmaradt Hunter, ment a buszhoz, hogy majd ő aztán szerez Daveytől aláírást, ne parázzunk, tesóm a fejét leordítva megy utána, hogy bmeg itt van HUNTER!...Tesóm elveszi a cd-t, a filcet, és remegve dedikáltatja. Epic moment. Hunter egy közös képet csinált valakikkel, pár cuccot aláírt, és bement. Már kezdtünk letörni, hogy ennyi volt...Erre kinyílik a busz ajtaja, és Davey kiáll az alsó lépcsőfokra, és dedikálásba kezd *.* Fotót nem lehetett csinálni, de szép sor alakul, és mindenkivel beszélget, szól valamit...Tesómmal beállunk a sorba, Davey elé érve elmondjuk, milyen állat volt a koncert, cukin mosolyog, ránk néz és megköszöni...azt hittem elolvadok *nyálas csöpögés#2*...3 centire voltunk tőle. 3...3...Áhh...Kész. Nem tudom feldolgozni.

Megvártuk, míg bemegy mindenki a buszba, és elindultunk...a metró felé sétálva elment mellettünk a turnébusz, utánaintegettünk...:) Az elkövetkező órákban felváltva csöveztünk villamosmegállóban, parkban, metrómegállóban...aztán ismét parkban. Elég hideg volt éjjel, de jól bírtuk:D Aztán kajáltunk, visszanéztük a videókat, képeket, elemeztük, mi is történt, és 'ugye te is láttad, amikor' jelleggel örömködtünk. Másnap délután indult vissza a buszunk, hazaérve rövid élménybeszámoló után ágynak dőlés és alvás. Másnap a Crash Love-ot néztem meg elsőként, hogy ugye nem álmodtuk az egészet. Meg a lila foltjaimat számoltam. A szemét kordon szép csíkot hagyott a mellkasomon, a Sum41 alatti lökdösésnek köszönhetően. 2 napig hörgős metálbanda énekesének tökéletes lettem volna, annyira nem volt hangom. De ott voltunk. Láttuk, hallottuk őket. És marhára nem akarok megint 5 évet várni rájuk. Életem legjobb napja volt április 20-a. Best Fucking Day Ever.