Hell!
Már itthon vagyok két hete, de nem vitt rá a lélek, hogy összefoglaljam az egy hetes utazásomat, nade most...:D
Szóval ott hagytuk abba, hogy a főnök fizetett a táborelhagyás napján reggel. Röviden erről annyit mondanék, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amiről szó volt. Összefoglalva egy ilyen táboros meló anyagi vonzatát: 1250$ kapható 9 hétért, ezen felül külön megbeszélés alapján fizet a főnök. A főnök ezen a pénzen kívül a program felé kb ugyanennyit, vagy 1500 dolcsi körül fizet azért, hogy te jössz. Na ugye a tavalyi év végén azt ígérte, akkor a tavaly kapott nyárvégi összegre még rádobjuk ezt az 1500-at, plusz bónusz, szal mindenkinek nagyon jó lesz...aham...jól is hangzott. Közben annyi változott NY államban, hogy 7.25$ órabérre kötelezik a munkáltatókat. Ez szépen felszorozva jól is nézett ki, arról viszont soha nem hangzott el egy szó sem, hogy levon napi 13 dolcsit szállásért és kajáért...a levonással önmagában nincs bajom, mert persze mégiscsak ott élsz és kiadást jelentesz, de én egy 10-20%-ra gondoltam...na mindegy...nem borítottam rá az asztalt, mert szerenécsre azt a részt javította a 4 soros elszámolási papíron, h nem 8 órát hanem 9et dolgoztam a nyáron...laza 600 dolláros különbség...ezen is látszik mennyire komolyan volt itt vezetve minden..
Végülis a szakadó esőben sikeresen kiértünk a buszmegállóba és a buszt is elértük, ahol én meg Anna is főként aludtunk, Anna pluszban még másnapos vagy aznapos is volt és próbált beszélgetést kezdeményezni az előző este történtekről és a szakács ágybéli teljesítményéről...szerencsére azt a részt nem emlegette, mikor előző este diszkréten közöltem vele h kicsit csalódtam benne és visszafoghatná magát, ebből is lenyomott az előző esti éttermes megjelenésünkön egy félhangos jelenetet...ezt a részt kihagynám, mert eléggé kiakadtam akkor, aztán be is paráztam, h én kvázi babysitter szerepben vigyázok majd rá egész nyaralás alatt, szerencsére ez nem jött be.
Elvergődtünk a továbbra is szakadó esőben JFK-re a helyi járattal, ott míg a bejáratig elgurultunk, csvarni lehetett belőlünk a vizet. Check-in pult, útlevél, poggyászfeladás...na a bőröndöm a megengedett 23 kg helyett 25 volt...mesés, kivettem vagy 4 szatyrot, úgy már okés volt a dolog, de hova tegyem a kivett cuccot? Anna bőröndjébe még fért egy, a többit kézitáskába próbáltam tuszkolni több kevesebb sikerrel, végülis a szemétben kötött ki egy törölköző és egy Starbucks termosz :(:(:(...Következő pánik: az Atlantába (onnan volt a vegasi csatlakozásunk) induló gépek délután kettőig törölve lesznek, a miénk, ami 3kor indult volna 1 órát tuti késik. Okés, információs pultnál megkérdeztük, a miénkkel nem lesz para, még elérjük az atlantai csatlakozást így is...ahha...leülünk a kapunál és a kiírt késési idő csk nő...4kor indulunk, 5kor indulunk, janem már 6kor indulunk...már tökünk kivolt szal elkezdtük nézni a Gyűrűk ura 3. részt is, majdnem be is fejeztük SAJNOS, végül 7kor sikerült elindulni, egy gond volt: át kellett tenni a vegasi gépünket egy órával későbbre, ami azt jelentette h éjfél helyett hajnal 1kor érkeztünk meg...ami nem is lett volna gáz ha csk ketten vagyunk, de a camleaders fórumon szereztünk két srácot akik kicsit nem legálisan osztoztak velünk a kétágyas hotelszobánkon, na és ők még az előző gép adatait tudták és repteres tali volt megbeszélve. Csk reméltem h lesz annyi eszük h megvárnak, mert ugye netet közben nem tudtam befogni, h szóljak nekik.
A repülőút sima volt, Anna nagyon örült, h végre utazunk, akkor meg pláne felpörgött mikor szokásosan átrepültük a kivilágított Vegast. A srácok már nem voltak a reptéren, szal mi elindultunk egy shuffle-el a hotelhez, remélve, h ottlesznek. Ott is voltak, nagyon örültek, h nem vertük át őket, mint addig kiderült egy kis trópusi vihar érte el New Yorkot, ami miatt nem engedtek felszállni gépeket....még jó h a hurrikánt megúsztuk egy héttel korábban.
A szállodai szoba jó volt, kicsit kisebb mint tavaly, persze 2 emberre kalkulálva, de semmi gond nem volt, jégautomata is a szoba mellett volt, szóval be is hűtöttük a pezsgőt:)...elindultunk várost nézni hajnal 2 felé, mikor már elég kevés ember volt kint a városban. Srácok elmentek boltba piát venni, mi nem vártuk meg őket, hanem elsétáltunk a Ceasar's ig, mert Anna mindenképp akart várost nézni. Hajnal 5re értünk haza és kb 9ig aludtunk és kezdődött a shopping nap:) Vegas legfőbb erénye, hogy rengeteg bolt van és outlet, és az amerikai átlag alacsony árhoz képest is nagyon jól kifogható rengeteg ruha. Nekem nagyon sürgős volt már egy kicsit nagyobb kézitáska beszerzése, ami sikerült is, kék leopárdmintás, cskh menjen a pink zebracsíkos bőröndömhöz:D Ebbe belefért a 3 másik kézitáskám, ajándékok, pár ruha és az összes papírom és elektronikai cuccom is.
Vegas jó volt, de másodjára már kicsit uncsi, amit azzal dobtam fel, hogy pl elsétáltunk a híres Welcome to the Fabulous Las Vegas táblához, ami tavaly kimaradt, felültünk a New York New York hullámvasútjára, amin majdnem kijött az aznapi ebéd, jesszus....:D Elemtünk MAdam Tussauds műzeumba, ami rohadt jó volt, csk én több sztárra számítottam, elég kicsi volt az egész, de nagyon tetszett.
Aztán a csütörtöki nap úgy lett tervezve h Anna meg az egyik srác elmennek a Grand Canyonba ahol mi tavaly voltunk, és én mondtam h furi h 7:30 van írva meeting időpontnak mikor mi tavaly kb sötétben indultunk el 6 előtt és erősen ittasan, neeem, bizti ha az van ideírva akk jó...elindulnak aznap reggel, aztán fél óra múlva nyílik az ajtó...hátöö izé hajnalban volt itt a kocsi, most akkor az az opcó h el lehet menni másnap reggel 6 előtt, de pénzt vissza nem adnak. Hát mi másnap már San Franciscoba repültünk, szal csk a srácok maradhattak túrázni:) Anna meg bebukott 100 dolcsit:S...de legalább pozitívan fogta fel, h legalább lesz miért visszajönnie:)
3 napot töltöttünk Vegasban, ami épp elég volt. Annyi biztos, hogy ide már tényleg csak akkor jövök, ha olyan barátaimmal utazok, akik még nem voltak, és garantált a szórakozás, és/vagy be kell vásárolni ruhatár szempontjából. Mert még repjeggyel is megéri eljönni:)
Következő bejegyzésben San Francisco-ról mesélek majd:)
