Hell!
Nehezen, de sikerült kipofozni a blogot. Az oldalsó boxok még nem az igaziak, de megteszi egyelőre. A kísérleti jellegű első poszt után kezdjük valami igazán ütőssel a dolgot. Erős kezdés, még jobb folytatás szellemben. LOL. Szóval, aki érti, annak annyit kell mondanom:
04/20/2010 Vienna
Nem is tudom, meddig menjek vissza az időben. Mondhatnám, hogy az egész 2009. december 23-án kezdődött, mikor kikerültek a főoldalra az európai turnédátumok. Első sokk, happydance és tervezgetés. De ha belegondolok, hogy 5 éve erre vártunk, akkor azt elképzelni is rémisztő...
A minimális background: van egy tesóm, Timi (15), aki mióta fogékony a zenére, AFI-fan. Ami azért elég durva, belegondolni, hogy 10 évesen egy ilyen kaliberű zenekarral kezdte. Aztán megfertőzött engem is. Zenekarok, klipek, előadók jöttek-mentek, de Davey és a csapat maradt, gazdagítva a merch-gyűjteményt, pólók, poszterek, underground boltok raktárának mélyéről előkapart amcsi import cd-k hada lepi el a szobát. Szerény magamról pár szó: Melinda (20). A Crash Love albumról a kedvenc dalomat (Veronica Sawyer Smokes) választottam nicknek. My Veronica doesn't smoke;)
Szóval, visszakanyarodva a karácsonyi ajándékunkhoz. Első sokkot követően szétnéztem, mégis mi merre hány lépés, hol is lesz a koncert, mennyiért tudom beszerezni a jegyeket és hol, és mégis hogy jutnánk el a célunkhoz. A folyamatot nem részletezném, buzgóságomnak köszönhetően januárra megvolt 3 fesztiváljegy (tesóm exbarátja csatlakozott hozzánk) és 3 buszjegy á la Orangeways. Állati a buszjáratuk, két és fél óra alatt Bécsben voltunk. Reggel 7-kor indultunk. Biztos ami biztos, 3 eltévedés, 2 összeveszés és bénázást belekalkulálva is legkésőbb délre ott lehetünk, ami a fél 5-ös kapunyitást nézve kicsit sem durva. Heh.
A Nagy Nap elérkezett hát, bakker, annyi visszaszámolás után tényleg ott voltunk Bécsben, 'kötelező' AFI pólókban, kajával, fényképezőgéppel, pótpótelemmel és egyre nagyobb izgalommal felszerelkezve megérkeztünk az Arenahoz. Ahol egy árva lélek sem volt. Ok, kis túlzás, az előző napi gigről az utolsó túlélők akkor támolyogtak ki az ajtón, valami magyar együttesbe is belefutottunk, hátul láttuk a turnébuszokat és kamionokat, amiből még javában hordták ki a cuccost a színpadhoz, ami kb 3/4 kész állapotban leledzett az udvar közepén. Jobban szétnézve feltűnt egy német lány is az egyik padon, lecuccolás után el is kezdtünk beszélgetni, hogy mizu. Természetesen AFI miatt jött, célja az első sor, idén ez lesz a 3. koncertje. Uff. Mi négyen alkottuk a tömeget úgy délután 2-ig, mikor megérkezett a nemzetközi csapat többi résztvevője. Szlovákok. Geez. Úgy 5-6an voltak, 16 körüli átlagéletkorral, túrazsákokkal és fejenként 3 üveg vodkával. Ja és minirádióval, amiből The Gossip szólt. Elvétve Sum41. Árnyékkeresés és földön fetrengés után (marha meleg volt) nem sokkal egyik szlovák srác 'hácéultraszuper' - irónia- fényképezőjét bevetve mindent fotózott, magukat, minket, meg úgy mindent ami élt és mozgott. Kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után egyikük odajött hozzánk, és szerény-félénken (tök beállva) feltette a Nap Kérdését: 'Hey, guys, do you have some cannabis? We would like to buy it.' Hirtelen nem tudtam hogy sírjak, vagy nevessek, Timi dülledő szemeit nézve röhögni támadt kedvem, aztán meg sírni, belegondolva, hogy a fél karomat is adnám, hogy ilyen koncerten legyek, neki meg a másnapi fejfájás marad, mint emlék. Szép.
A szlovákokat lerázva még jött jópár szláv nyelvű emberke, gondolom csehek, lengyelek, soksok német és osztrák, de még így is max 80-100-ra mondanám a tömeget, ami úgy 4-5 felé felgyülemlett. A német lánnyal együtt kis csapatunk felpréselte magát a beengedőkapuhoz, ahol főként AFI pólós lányok álltak, meg a vicceskedő szekuriti.
Órát nem figyeltem, de kb fél órás csúszással, 5 felé nyíltak a kapuk. Végre. Timi exének kameráját szépen be is húzták, felcímkézték, én kis szutyok Canonom nem zavart sok vizet. Az Arena mellesleg tök fílinges, álalti jól néz ki, lerobbant, telegraffitizett gyárépület-együttes, emlékeim szerint 4 main buildinggel, szemben a merches, jobbra a second stage, az mellett még kettő, illetve a main stage mellett levő, oldalán WC feliratot viselő izé. 3 másodperc hezitálás (Vegyünk pólót-kitűzőt-cdt-posztert-gobleint-életnagyságú bizbaszt horribilis áron, vagy húzzunk szépen az első sorba) után helyesen választottunk, és beálltunk a main stagehez. Az énekessel tök szembe. Első sorba. Legelsőbe. Áááá. Mellettünk a német lány könyökölt, beapplikálta a sárga füldugóit és kényelmesen elterült a kordon tetején:D
A koncertek sorredje ki volt ragasztva a színpad lábához: No More Encore, Story of The Year, Sum41, AFI. Lehet páran megköveznének, de az első kettőt nem ismertem ezelőtt, a Sum41-ra pedig 90es évekbeli rágógumi/deszkáspunkként emlékszem, sajna tök hidegen hagytak. Aztán végre valahára elindult az első koncert. Hát. Annyi pozitívumot mondanék, hogy ahhoz képest, hogy osztrákok voltak, az első pár szám elejéig elhittem hogy amerikaiak:D Elég langyi volt, de hát, mégiscsak bemelegítés volt a szerepük. Egynek elment.
